A csepeli egészségügyi ellátást fokról fokra, szisztematikusan építik le, és a kerületi vezetés mindezt tétlenül nézi: nemhogy nem próbálnak meg közbenjárni, hogy legalább az alapellátások működjenek és mindenki számára elérhetőek legyenek, de képviselőként még meg is szavazzák a kormány átalakításoknak álcázott leépítéseit. Az ellátások egyre romló színvonalára, az egyre hosszabb várólistákra, az egyre csak növekvő terhelésre panaszkodnak az itt élők, az egészségügyi dolgozók és már az orvosok is.
Egy olvasónk egy egyszerű ínyhüvely-gyulladással nem jutott ellátáshoz az ünnepek előtt, hiába fizette több mint 40 évig a TB-ellátást. Végül egy magán-szakrendelőbe kellett elmennie, ahol segítettek rajta, de fizetnie kellett érte.
– Már egy ideje fájt a karom, de karácsony előtt a jobb kezem gyakorlatilag használhatatlanná vált – meséli a hatvan év körüli csepeli asszony. – Nem tudtam kinyitni egy üveget vagy megfogni egy tollat – folytatja.
– Jobbkezes lévén, számomra ez valóságos katasztrófát jelentett közvetlenül az ünnepek előtt. Elmentem tehát a háziorvoshoz, akihez nem jutottam be, mert – mint utólag kiderült – előre kellett volna időpontot kérni, erről azonban elfelejtettek bennünket értesíteni – mondja kissé felháborodottan.
– Az asszisztensétől azonban sikerült szereznem egy beutalót a reuma szakrendelésre. Több napig próbáltam telefonálni, időpontot kérni, eredménytelenül. Ekkor végre megtudtam, hogy csak este hét óra után lehet időpontot kérni, különben az állandó telefonálgatás zavarná az orvos munkáját. Telefonáltam tehát este hét után, de már csak január 7-re kaptam időpontot. Képzelhetik, egy háziasszony, aki nem tudja használni a jobb kezét az ünnepek előtt!
– Végső kétségbeesésemben felkerestem egy magán szakrendelőt, ahol kiderült, ínhüvelygyulladásom van, amit valószínűleg meg kell operálni. Felírtak egy gyógyszert, ami lényegesen csökkentette a fájdalmaimat, s így sikerült átvészelnem a karácsonyi vendégjárást. De azért irgalmatlanul dühös voltam: több mint 40 éves munkaviszonyom alatt végig lelkiismeretesen fizettem a TB-járulékokat, most mégis hetekig kell várnom, hogy eljussak egy szakorvoshoz, és aztán mégis fizetnem kell, hogy ellátáshoz jussak?! Normális állapot ez?! – teszi fel felháborodottan a kérdést.
– És akinek nincs pénze?! Az már meg is halhat?! Az nem juthat ellátáshoz?! – teszi fel joggal a kérdést.
Az egészségügyi dolgozók is panaszkodnak
A többhétig tartó hercehurca rávilágított az egészségügyi dolgozók egyre rosszabb helyzetére is. Az asszonyt ugyanis már a háziorvosi asszisztens is figyelmeztette, hogy ha esetleg vérvételre kell mennie, készüljön fel a legrosszabbra, mert dacára az irtózatos tömegnek és a hosszú várakozásnak, 2014 elején újabb leépítések lesznek.
– Erre panaszkodott az a szakorvos is, akihez később szűrővizsgálatra kellett mennem. Mivel korábban daganatos betegséggel operáltak, eddig szigorúan számon kérték rajtam, hogy évente egyszer jelenjek meg a szűrésen. Mostantól csak kétévenként kell átesnem ezen a vizsgálaton, mivel a korábbi négy szakorvos helyén már csak egy dolgozik – mondta. – Gondolom, hogy a szakrendelő vezetői nem jókedvükben építik le a személyzetet, erre kényszeríti őket a folyamatos pénzkivonás az egészségügyből, ami a kormány intézkedéseinek köszönhető – tette hozzá.
(CSH)
