A Csepeli Hírmondó legutóbbi számában (2013. december 5.) értesülhettünk arról, hogy kiértékelték az úgynevezett "Új Csepelei Konzultáció" keretében végzett "felmérés" eredményeit. A kérdőívet összesen 4750 csepeli lakos töltötte ki, és nem meglepő módon magasan 90% feletti volt az igen válaszok aránya mindhárom kérdés esetében.
A felmérés stílusa és módja nem csak a politikusok rosszallását váltotta ki (itt és itt), de sok csepelei lakos is tiltakozását fejezte ki. Az alábbiakban egy csepeli olvasónk levelét közöljük.
Igen, Én is megkaptam… bár ne kaptam volna!
Szögezzük le mindjárt az elején, a választópolgárok véleményét kikérni igenis jó és fontos dolog!
Helyes, ha a vezetőink kikérik véleményünket bizonyos kérdésekben. A probléma ezzel a kérdőívvel csupán annyi, hogy valótlanságokat állít, és meglehetősen gyerekes formában teszi fel a kérdéseket az érintetteknek, mintha ezzel azt akarná bizonyítani, hogy ezek a problémák nem is olyan súlyosak hazánkban.
Hogy mit értek valótlanság alatt? A levél, amelyet megkaptunk, az állítja, hogy a jelenlegi csepeli vezetés az elmúlt években senkit nem hagyott magára, hogy 2010 vége óta senki sem halt meg az utcáinkon. Ha ez igaz lenne, akkor ma nem hallanánk annyi nehéz sorsú emberről, családról a környezetünkben. Az, hogy 2010 vége óta senki nem halt meg Csepel utcáin, inkább az emberek odafigyelésén múlott és sokkal inkább volt szerencse, mintsem az önkormányzat áldásos tevékenységének eredménye. Persze az egyházi és civil szervezetek munkája is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy nem történt tragédia.
Tragédia, mely, ha jobban belegondolunk, bármelyikünkkel, bármikor megtörténhet. Hiszen ma már bárki könnyen elveszítheti az állását, lakását, a biztos talajt a lába alól. Ahelyett, hogy a jelenlegi kormányi mindent megtenne azért, hogy a nehéz helyzetbe került emberek számára valamiféle kiutat találjon kilátástalan helyzetükből, inkább törvénybe foglalva üldözi a legkiszolgáltatottabbakat, a hajléktalanokat. Idézet a konzultációs levélből: „A hajléktalanok jelentős része elfogadhatatlan körülmények között tölti életét a közterületeken. Ez nem jó nekik, és nem jó a környék lakóinak sem, mert az utcákat, parkokat, játszótereket, buszokat nem lehet arra használni, amire valók.”
E pár sorból is kitűnik, hogy a helyi vezetést sokkal jobban aggasztja az utcák, a parkok, az autóbuszok rendeltetésszerű használata, mint azoknak az állampolgároknak a sorsa, akik az utcán kénytelenek élni a mindennapjaikat.
Kedves Polgármester úr, a csepeli emberek nap, mint nap szembesülnek a hajléktalan emberek elfogadhatatlan életkörülményeivel. Pontosan tudják, hogy mekkora probléma is ma a hajléktanság, és biztos vagyok benne, hogy azzal is tisztában vannak, hogyha kitiltják a hajléktalanokat a közterületekről, azzal ez a súlyos probléma nem fog megszűnni, csupán a hajléktalanok kerülnek még nehezebb helyzetbe.
És az a bizonyos harmadik pont a kérdőíven.
Kedves Polgármester úr, tudja mi lóg azokon a kihelyezet plakáthelyeken? A csepeli emberek saját hirdetései, sokszor ez az utolsó lehetőségük, hogy lakást vagy éppen állást találjanak, ne adja az ég, esetleg segítséget kérjenek embertársaiktól. Hogy ez zavarná a helyi lakosokat? Én nem hiszem. Szerintem sokkal inkább elkeseríti őket, hogy napról napra egyre több csepeli igyekszik áron alul megválni a hosszú évek gyűjtögetéséből vásárolt lakástól, vagy attól, hogy egyre nagyobb a szükség a kerületben.
És még valami: attól hogy lecsökkentik esetlegesen a plakátolásra alkalmas helyek számát, az emberekhez el fog jutni az üzenetünk, ami nem más, minthogy együtt képesek vagyunk változtatni, mind a hajléktalanok sanyarú sorsán, mind a csepeli polgárok életén, mind az ország jövőjén!
… És ami még kimaradt:
Kedves Polgármester úr!
Nem szép dolog közpénzen párthíveket toborozni, ahogy ezt teszi a konzultáció mellé berakott kapcsolatfelvételi adatlappal.
