A Magyar Edzők Társasága (MET) Mesteredző kitüntető címet adományozott a közelmúltban Király Istvánnak, a Halker-Király Team Kick-box Akadémia vezetőjének a kick-box sportágban kifejtett kiemelkedően eredményes edzői tevékenységének elismeréséül. A csepeli szakember olyan edzői nagyságok közé került ezzel, mint Kemény Dénes, Mocsai Lajos, Hegedűs Csaba, Garami József, Kiss László, vagy éppen Fábiánné Rozsnyói Katalin.
- A szó jó értelmében mit kellett elkövetnie ezért a mesteredzői címért?
- A TF-en szereztem szakedzői diplomát. Rengeteg publikációm, szakmai háttéranyagom jelent meg a hosszú évek során. Emellett én vagyok az alapítója a pointfighting stílusirányzatnak. Ezenkívül háromszor kaptam miniszteri dicséretet, s tíz éve szövetségi kapitányként is dolgozom. De amire igazán büszke vagyok, az az, hogy az egyesületem, a Halker-Király Team Kick-box Akadémia a klubcsapatok világranglistáján minden korcsoportban az első helyen áll az érmek alapján.
- Volt nagy ünneplés?
- Nem, még nem. Az átadás idején Amerikában voltunk versenyen, ahol hét aranyat nyertünk, azóta pedig edzőtáborozunk, úgyhogy a munka mellett sok ünneplésre nem jutott idő, de azért otthon egy picit ünnepelgettünk. Megjegyzem, a családom nélkül nem sikerült volna egy ilyen hatalmas presztízsű díjat elnyernem.
- Az 1993-ban megalakult szervezet, a MET történetében az idei az első év, amikor nem olimpiai sportágban dolgozó szakembernek is odaítéltek mesteredzői címet. Titkon számított rá?
- Talán ha arra gondolok, hogyan nevezik ezt a díjat, akkor igen. Ugyanis véleményem szerint a mester nem csupán edző és eredményes szakember, sokkal inkább családfő, összetartó erő, akire mindig lehet számítani. Olyan ember, aki szó szerint együtt gondolkodik tanítványaival, építi őket a legjobb tudása szerint addig, míg abból a sportolóból egy testileg, lelkileg egészséges felnőtt ember nem válik.
- Ezzel, hogy egy szűk elitnek a tagja lett, változott valami az életében?
- Persze, azóta rózsákat szórnak a lábam elé, a limuzinomhoz sem kell gyalog mennem, mozgó járdát építettek nekem, szóval minden körülöttem forog. De a viccet félretéve, pont azért ítélik oda ezeket a díjakat, hogy ne változzon semmi. Hosszú évek munkássága kell ahhoz, hogy egy ilyen elismerés birtokosa legyen valaki, a minimum az, hogy csinálja tovább mindig a lehető legjobb és legnagyobb teljesítménnyel.
- A díjai között bizonyára ez a legfényesebb és legbecsesebb, de hányadik volt a sorban ez?
- Nehezet kérdez, mert már én sem tudom fejből pontosan. Itthon és külföldön is kaptam már jó néhányat. Ugyanakkor tényleg ez a legnagyobb elismerés. A mesteredzői cím egy edzőnek olyan, mint a tudományos világ kutatóinak a Nobel-díj, vagy a színészeknek az Oscar. Nagyon megtisztelő, hogy a nevem és a munkásságom ott lehet ezen kitüntettek között.
- Ön három éve egy komplex módszert dolgozott ki a hátrányos helyzetű fiatalok társadalmi befogadására a sporton keresztül. Hogy áll ez a program?
- Szerencsére nagy az érdeklődés mindenfelől, a napokban kötöttünk együttműködési megállapodást a Testnevelési Egyetemmel egy közös kutatómunka elindítására, amely lehetőség szerint ennek a programnak az országos kiterjesztésében segít. Dr. Leyrer Richárd, a MOB alelnöke is komolyan érdeklődött a témával foglalkozó legutóbbi tudományos konferencián, ahol bemutattuk a programot.
- Egyébként nehezebb most rávenni a gyerekeket a sportolásra, mint mondjuk öt, tíz vagy húsz évvel ezelőtt?
- Sajnos nemcsak a sportolásba nehéz bevonni a fiatalokat, az életbe is. Én nagyon ki vagyok borulva ezen, de a milliárdos világcégekkel nem tudom felvenni a versenyt. Milliók élnek abból, hogy a gyerekeket a képernyő, a tablet, a telefon előtt tartsák, jobbnál jobb applikációkkal, amelyek technikailag valóban zseniálisak, élvezetes játékok, hasznos programok, csak éppen ez a csapda benne. Persze, ha unalmasak, élvezhetetlenek lennének, senki sem ülne előttük napokig, hátrahagyva a tanulás és a sportolás által nyújtott lehetőségeket. Színes programokat, aktivitást kell behoznom az edzésre, hogy szembe tudjak szállni azzal a világgal. Azt vallom, amit nem tudsz kontrollálni, annak állj az élére.
- Hány sportolót nevelt fel az évek, évtizedek során?
- Közel ötezer fő körül járok a majd’ harminc év alatt, ugyanis jövőre leszünk harminc évesek, nagy buli lesz, remélem. Ebben az a csodálatos, hogy akiket 1985-ben tanítottam, ma már az unokáját hozza hozzám, mivel Csepelen ugyanazon a helyen vagyunk már három évtizede. Csodálatos és hatalmas ez a kick-box család itt a kerületben.
- Csepelen mennyire ismerik el a munkáját?
- Szerencsére a hiteles sport ki tud maradni a hétköznapi csatározásokból, és a sportteljesítményünket mindig elismerték. Az eredmények tiszteletet hoznak Csepelnek is. Azt hiszem, sikeresen öregbítettük eddig Csepel hírnevét.
Király István
A kick-box sport pointfighting stílusirányzatának nemzetközi szinten elismert meglapítója, a sportág kiemelkedő elméleti és gyakorlati szaktekintélye, a magyar kick-box sport egyik vezéregyénisége. Tizenegy éve vezeti a Magyar Semi-contact kick-box válogatottat szövetségi kapitányként. Irányítása alatt a felnőtt és az utánpótlás csapat a nemzetközi versenyek éremtáblázatának élére került. Szakmai vezetésének köszönhetően a Halker-Király Team Kick-box Akadémia 9. éve a világ legeredményesebb pointfighting klubcsapata. Nevéhez fűződik a 2011-es Magyar EU-elnökség alatt Gödöllőn nagy sikerrel bemutatott „Rendszerszemléletű Sportintegrációs Modell” kidolgozása, amely a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok sportáltali befogadásának modell-értékű programja. Színvonalas oktató-nevelő munkásságának kiemelkedően jelentős nemzetközi tapasztalatai a sportszakember-képzés és -továbbképzés anyagát gazdagítják.
Csepel.hu
