Schiffer András és az LMP elutasító viszonya a veszprémi együttműködéshez világosan mutatja az ellenzék-ellenzéke politika tarthatatlanságát. Fidesztől kapott pozíciók vagy gyűlöletpolitika? Ideje lesz kijózanodni.
Kész Zoltán mögött viszonylag hamar kialakult egy ellenzéki együttműködés. Kész Zoltán tősgyökeres veszprémi családból származik, helyben jól ismert jelölt, akár csak felmenői. Bár nem feltétlenül gondoljuk mindenben ugyanazt a társadalomról és a gazdaságról, de az biztos, hogy Kész Zoltánnal csak előre léphetünk a demokratikus és szociális megújulás felé, ezért támogatja őt a PM is. Veszprém történetének egyik legnagyobb tüntetésének civil szónokaként, a Polgári Platform elnökeként, régi Fidesz tagként jó esélye lenne rá, hogy megszólítsa a város ellenzéki és polgári-liberális szavazóit egyaránt.
Arra a PM-es javaslatra, hogy az LMP is támogassa őt, első nekifutásra Schiffer András a következőt nyilatkozta: „Olyan közös jelöltet támogatnának, aki az ellenzéki szavazók mellett csalódott fideszeseket is meg tudna szólítani, Készt viszont nem tartják ilyennek, miután ő az előző ciklusban is ellenzéki aktivista volt. Őket egyébként Kész Zoltán támogatása ügyében senki sem kereste meg.”
Mivel arról van szó, hogy megállítható-e a kétharmad, másnap már kicsit puhított álláspontján, és azt közölte, hogy amennyiben a JOBBIK-ot is felsorakoztatjuk az ellenzéki együttműködés mögé, akkor hajlandó megfontolni a dolgot. Az LMP-nek (remélem csak Schiffer Andrásnak) tehát nem elfogadható Kész Zoltán, mert nem eléggé JOBBIK-kompatibilis? Vagy talán nem eléggé tisztességes jelölt annak a Schiffer Andrásnak, aki szerint - ahogy a Heti Válasznak adott interjújából megtudhattuk - Kövér László „végtelenül tisztességes ember”,? Nehéz megérteni, hogy mi lehet a baj egy olyan jelölttel, aki a helyi közéletből emelkedett ki civil aktivistaként, és jó kapcsolódási pontokkal rendelkezik ahhoz, hogy „új szavazókat tudjon behozni a baloldal eddigi táborához képest”.
Schiffer legutóbbi nyilatkozatában az együttműködés elutasítására újabb kifogást talált az „ellenzéki aktivista” szörnyűséges vádja mellé (halkan kérdezem, akkor az LMP jelöltjei nem „ellenzéki aktivisták” voltak?), mégpedig azt, hogy Kész egy „szabadpiaci fundamentalista”. Világos.
Ezzel szemben Schiffer azt a fideszes Hadházy Ákost igazolta le gondolkodás nélkül az LMP-be, aki teljes nyugalommal és feltételezhető egyetértéssel asszisztálta végig Fidesz-tagként és önkormányzati képviselőként a köztársaság lebontását eredményező törvények mellett az összes „neokonzervatív fundamentalista” intézkedést, a hajléktalanok vegzálásától kezdve az egykulcsos adón át a munkavállalói jogok szétveréséig.
Ehhez képest Kész Zoltán a minap nyilatkozta, hogy „rendszerváltás kell a mindennapjainkban: a másik ember nem veszélyforrás, hanem segítségre és barátságra szoruló sorstársunk”, világosan jelzi, hogy érti és érzi az ország szociális állapotát. Arról nem is beszélve, hogy nem gazdasági minisztert keres az ellenzék, hanem egy helyben ismert erős jelöltet.
Értjük persze, nyílván nem a neokonzervatív fundamentalizmussal van a baj. Az a baj, hogy nem az LMP állt elő a jelölttel. Az a baj, hogy Schiffer nem tud diktálni. Hogy kompromisszumot kéne kötni. Az a baj, hogy ki kellene mondani, hogy a Fidesz kétharmadát ebben a választási rendszerben nem lehet addig megdönteni, amíg az ellenzék egymás ellen indít jelölteket. Ez Schiffer Andrásnak és az LMP-nek a mai napig nem megy. Vergődés, kínlódás és mondvacsinált okok takargatják a védhetetlent.
Azt a védhetetlent, hogy ezzel az „ellenzék ellenzéke” politikával az LMP még mindig a Fidesz kottájából játszik. Ha a fenti belátást kimondaná, akkor valóban ellenzéki párttá válna az LMP. Ezzel viszont kifulladna a Fidesz felé nyitott, a baloldal felé zárt politikai stratégia.
És lenne veszítenivaló. Akkor nem lehetne a Heti Válasz címlapjáról az ellenzéki riválisokat ekézni. Akkor lehet, hogy nem merülne fel, hogy azLMP pártpénztárnoka fideszes mutyisták társaságában nyer el egy tendert cégével. És nem lenne annyi jól fizető Fidesztől ajándékba kapott poszt sem. A minap posztolta egy önkormányzati képviselőnk a testületi bizottsági helyek arányát ábrázoló mellékelt grafikont a XVIII. kerületben: 4 bizottsági hely egy főre az LMP-nek, szemben a PM vagy az MSZP egy bizottsági hely per fős arányával. A helyzet kb. ugyanez a legtöbb Fidesz vezette településen, érdemes utána nézni. A Fidesz által megrajzolt „jó ellenzék - rossz ellenzék” határvonalon az LMP rendre az előbbibe kerül, és erre a párt láthatóan épít is.
Mi a helyzet a parlamentben ülő LMP-s képviselőkkel? 5-ből hárman jól jövedelmező tisztséget kaptak a Fidesztől, nincs még egy párt, akivel ilyen bőkezűen (60%-os bizottsági tisztségviselői arány) bánt volna a kétharmad:
- Schmuck Erzsébet, jegyző, és a Költségvetési Bizottság alelnöke,
- Sallai R. Benedek, a Fenntartható Fejlődés Bizottság elnöke,
- Ikotity István pedig a kulturális bizottság alelnöke.
Ha nem lenne elég az önkormányzati és országgyűlési képviselők pozíciókkal való kistafírozása, tegyük fel a kérdést, hogy ki is ma Magyarország Orbán Viktor által kinevezett kolozsvári főkonzulja?
- Mile Lajos, az LMP volt képviselője és választmányi tagja, aki főszerepet játszott a párt jobboldali fordulatának előkészítésében.
Van tehát mit veszíteni. De nem gondolom, hogy a posztokhoz ragaszkodnak a legjobban, az amolyan kellemes mellékes velejárója ennek a stratégiának. Amihez az LMP és Schiffer András foggal-körömmel ragaszkodik, az az ellenzéki ellenségképek gyűlöletére épített identitás. Egyet szúr jobbra, egyet szúr balra, mintha 2010 előtt és 2010 után minden ugyanolyan lett volna. Világos és megvalósítható jövőkép hiányában Schiffer egy ellenzéki ellenségképet gyártott magának, és kizárólag ehhez képest tudja magát meghatározni, a politika, a baloldal felé pozícionálni magát. Saját jövőkép hiányában marad az ellenzék ekézése, marad a mikuláslevéllel bohóckodó LMP-s képviselő levele az Ökotárs elleni terror miatt tüntetni készülő zöldeknek, hogy annyira nagyon ne menjenek neki a Fidesznek, majd ő elsimítja az ügyet a fideszes fiúkkal. Egyre jobban látszik, hogy ez az út nem vezet sehova.
Ideje lesz kijózanodni. Veszprémben a kétharmad lebontható. Ehhez kellene tudni felnőtt és felelős politikus módjára viselkedni.
