Éppen hetven éve végezték ki Sopronkőhidán. Nyirő József segítségével.
A nem sokkal korábban még keményvonalas fajvédő eljutott odáig, hogy közíróként már a harmincas évek közepén teljesen elutasította a náci Németország ideológiáját. A különböző, gyakran egymással is rivalizáló nyilas formációk számára egyébként hatalmas sikert hozó 1939-es választáson a Független Kisgazdapárt versenyzőjeként bejutott a parlamentbe. Az ezt követő négy és fél évben a magyarországi antináci politika egyik legnagyobbjává nőtte ki magát. Ellenezte a bácskai hullarablást (gróf Teleki Pál), és a tengely oldalán történő magyar háborús részvételt. 1941 karácsonyán részt vett a szociáldemokrata Népszava híres különszámának szerkesztésében, majd az 1942. március 15-i nagy tüntetés szervezésében. Sürgette a zsidótörvények eltörlését, a zsidók teljes jogú katonaként történő visszavételét a hadseregbe, és ellenzéki parlamenti képviselőként rendkívül sokat tett azért, hogy az 1942 januári bácskai magyar tömegvérengzés felelőseinek egy részét bíróság elé állítsák.
A náci Németország hatóságai pontosan tudták, hogy Bajcsy legkérlelhetetlenebb ellenségeik közé tartozik Magyarországon. Ennek megfelelően az 1944. március 19-i megszállás után a Gestapo azonnal őrizetbe vette az őket fegyverrel fogadó és a tűzharcban meg is sebesülő politikust. Október 11-én, a háborúból történő kiugrást előkészítő Lakatos-kormány kérésre szabadlábra helyezték.
Az elfuserált kiugrási kísérlet után Bajcsy a fegyveres ellenállásban látta a megoldást. A november 9-én megalakult Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának lett az elnöke, azonban egy belső árulásnak köszönhetően november 23-án őrizetbe vették. A Margit körúti fegyházban kínozták, majd december 11-én Sopronkőhidára szállították. Mivel országgyűlési képviselő volt, elítéléséhez a parlament hozzájárulása is kellett. A hadi helyzetnek köszönhetően addigra Sopronba költözött parlament képviselőinek többsége – köztük Nyirő József – Bajcsy kiadása mellett szavazott. A Dominich Vilmos vezette hadbíróság egy sopronkőhidai iskolában Bajcsyt kötél általi halálra ítélte, mely ítéletet másnap reggel, pont hetven éve, Budapest ostroma megkezdésének napján, Sopronkőhidán végrehajtották.
Amikor Bajcsyt Budapestről Sopronkőhidára szállították, a teljesen kaotikus helyzet miatt az autóbusznak Győr mellett meg kellett állnia. A Tarpáról – ennek a választókerületnek volt képviselője Bajcsy – származó, őt személyesen ismerő őr azt mondta: „Képviselő úr, ha az erdő felé elszaladna, mi a levegőbe lőnénk.” „Nem, fiam” – mondta Zsilinszky. „Engem most felakasztanak, de ezért cserébe egy szék üresen marad Magyarország számára a háború utáni béketárgyalásokon.” Más – ennek egyébként ellent nem mondó – forrás szerint azt mondta: „Ha Kiss János (altábornagy, posztumusz vezérezredes, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának vezérkari főnöke, akit, nem lévén országgyűlési képviselő, már korábban, december elején kivégeztek – Sz. P.) és társai meghaltak a nemzetért, nekem sem szabad élnem.”
Jól tette Bajcsy, hogy de facto fölköttette magát? Vagy szerveznie kellett volna a polgári ellenállást, talán fölköttetnie magát ennek következtében öt évvel később? Esetleg emigrálnia?
A jó ég tudja.
Egy azonban biztos: mint ahogy aki tiszteli Kádár Jánost, az csak jelentős disszonanciával tisztelheti Nagy Imrét, úgy aki tiszteli Nyirő Józsefet, az szintén csak jelentős disszonanciával tisztelheti Bajcsy-Zsilinszky Endrét.
Kalap levesz, főhajt.
(hvg.hu)
