„A chupacabra állítólag Amerika egyes tájain élő mitikus lény. (...) A név, amely a spanyol cabra chupar ('kecskeszívó') kifejezés összevonása, abból a gyakran jelentett szokásából ered, hogy háziállatokat, gyakran kecskéket támad meg és a vérüket szívja. Sokan sokféleképpen írták le a külsejét.” – Wikipedia
„A korrupció azért rossz, mert elvesz a néptől, meglopja azt. A korrupció nincs önmagába bezárva. Továbbmegy, és öl, gyilkol.” – Ferenc pápa
Tízezer éve azt se tudtuk, mitől nő a gomba. Aztán vizsgálódtak okos és elszánt emberek, akiket ezért tartott a társadalom, és rájöttek. Ma már gyorsabban kiderülnek a titkok. Egy éve még csak néztünk, hogy vajon hogyan nőhet egy ház magától. Hümmögtek az akadémikusok, vad találgatásba kezdtek a paranormálisok, mások meg azt se hitték, hogy egyáltalán van ilyen.
Parasztgyerekek nem hoznak magukkal félmilliárdot hazulról, hogy abból vegyenek pasaparkot. Ettől még lehet nekik, például feltalálják a tamagocsit, gyártani kezdik, és jön a profit. Csak hát ezt le szokták papírozni, és ezért nincs is rejtély: ott a faszinak a világhíres cége, slágergyára, bestsellere, na abból telik neki világraszóló lagzira meg Neverlandre.
Mostanra már tudjuk, hogy ilyen állat igenis van, és kezdjük felfogni a metabolizmusát; nem természetfeletti jelenség ez, hanem fizikai világunk része, amely sem az energia, sem a pénz megmaradásának törvényét nem cáfolja. Még nem teljesen értjük, de már gyanakszunk.
Mondjuk amikor gumikacsák tízezrei utazzák körbe a Földet, akkor joggal feltételezzük, hogy nem maguktól úszkálnak, hanem bizonyos áramlatok hajtják őket. Pont ez a helyzet a megmagyarázhatatlan vagyonokkal is.
Valahonnan táplálkoznak ezek az itt-ott kacérul kivillanó száz- és ezermilliók, ez biztos. Meg az is, hogy jogunk van tudni, honnan.
A kíváncsi tudós ilyenkor kiszáll a terepre, és megfigyeli a jelenséget eredeti környezetében. Adatokat gyűjt, elemez, teóriákat állít fel, és igazolni igyekszik azokat. Megnézi, hogyan és hol él az a különös mutáns, amelynek minden látható bevétel és legális tehetség nélkül terebélyes százmilliói nőnek pár év alatt. Infravörös kamerákat szerel fel a csapásain és itatóhelyein, nyomokat méricskél, tanúkat hallgat meg.
Mára ki is derült, hogy bizony hiányzik egynéhány birka a feltételezett élőhelyen. Jellegzetes,négymilliárd forint értékű harapásnyomok találhatók vagyontárgyakon és költségvetéseken. A kitartó kutatók egész kolóniát fedeztek fel a Szerb utcában, egy kaptárt, ahol csupa ilyen mitikus lény él. Emberek, akik nem dolgoznak senkinek, papíron nem is léteznek, de csak úgy nő a pénz a retiküljeikben.
A korábban háborítatlanul garázdálkodó teremtménynek természetesen nincs ínyére a megfigyelés, ezért csak széliránnyal szemben tanulmányozható. A sarokba szorított példány változatos módszerekkel védekezik: bűzbuborékot lövell ki, amivel megvakítja ellenfelét, hülyének tetteti magát, vagy kétségbeesésében képes a szocikra mutogatni, hogy ők is loptak.
Az országban régóta észlelünk értelmezhetetlen marhacsonkításokat. Közgazdászok, szegénységkutatók és elszegényedett milliók törték a fejüket: vajon ami hiányzik egészségügyből, iskolából, kultúrából, szociális hálóból, az tényleg mind stadionra megy, vagy más kártevők is élősködnek rajtunk? Ennek a kriptozoológiai feladványnak a megoldása egyben megmagyarázná a Magyarországot sújtó szűk esztendőket.
Dead or alive
A következtetések és az elmélet igazolása után már csak egy döntő lépés van hátra. Az ismeretlen lények tanulmányozásának legbiztosabb módszere a befogás. Bár kegyetlennek tűnhet kiszakítani a vérszíváson kapott ritka fajt idilli környezetéből, elemi érdekünk fűződik a megismeréséhez. Nem engedhetjük, hogy magyar állampolgárokat veszélyeztessen. A vaddisznót se tűrjük meg a belvárosban, nemhogy az ilyen dúvadat.
Felbecsülhetetlen tudományos értéke lesz annak, ha megvizsgáljuk, hogyan viselkedik fogságban. Szaporodik-e? Milyen hangokat ad ki? Megtartja-e csodás vagyonnövesztő képességét, vagy elveszti, elhullajtja korábbi ékességét, mint egy beteg jávorszarvas?
Tudjuk, hogy sajnos vannak nehezen tartható állatok. Az elefánt például egyebek mellett naponta hat kiló mogyorót fogyaszt el, igényli a megfelelő klímát, és évente egyszer rájön az ámokfuthatnék. Olyankor nyugdíjasokat rúgna hasba a zebrán, ha hagynák, ám az elefántot – bezzeg – nem engedik oda. Még az is előfordulhat, hogy a befogott ritkaság nem él sokáig a kifutójában, ha nem jut hozzá a százmillióihoz és a luxusnyaralásaihoz. Ez sajnálatos lenne, de hát így volt ez az első elefántokkal is. Viszont kihalás nem fenyegeti ezt a lényt, tehát nem kell rá túlságosan vigyázni. Számos példányáról tudunk, többet sikerült meggyűrűzni. Az is egyre valószínűbb, hogy államalkotó faj, és valahol a boly mélyén egy óriási potrohú királynő rakja a petéket. És valójában őt táplálják a dolgozók azzal, amit csáprágóikkal fel tudnak darabolni.
Terjeszkedése nemkívánatos. Állatkerti, vadasparki kiállítása viszont annál inkább. „Látod, kisfiam, ez itt a közönséges korruptka”, ezt hallják majd a szegény gyerekek, akiket odavisznek a buszok az ország minden tájáról, és talán hat szem mogyoró is jut nekik. Abból, pontosan abból, amit azelőtt a közönséges korruptkák zabáltak fel.
(hvg.hu)
